Apple indiai gyártási tervei a US-China megállapodás árnyékában
India évtizedek óta arra törekszik, hogy a világ gyárává váljon, és az utóbbi időszakban némi előrelépést mutatott ezen az úton. Azonban a közelmúltban Washington és Peking bejelentette a kereskedelmi kapcsolatok „újraindítását”, ami komoly kihívások elé állíthatja Delhi törekvéseit, hogy Kínát leváltsa mint globális gyártási központot. Az Egyesült Államokban Donald Trump elnök által bevezetett vámok Kínára vonatkozóan drámaian csökkentek a múlt héten, 145%-ról 30%-ra, míg India esetében 27%-on álltak. Ez a változás arra utal, hogy a Kínából Indiába irányuló gyártási befektetések lassulhatnak, vagy akár vissza is térhetnek Kínába – mondja Ajay Srivastava, a Global Trade Research Institute (GTRI) kutatóintézet elemzője.
A helyzet különös ellentétben áll Delhi optimizmusával, amikor az Apple bejelentette, hogy az amerikai piacra szánt iPhone-ok gyártásának jelentős részét Kínából Indiába helyezheti át. Azonban Trump elnök már korábban figyelmeztette az Apple vezérigazgatóját, Tim Cookot, hogy ne építsenek gyárat Indiában, mivel az „a világ egyik legmagasabb vámú országai közé tartozik”. Shilan Shah, a Capital Economics közgazdásza azonban megjegyezte, hogy India jól pozicionált alternatívaként Kína helyett az Egyesült Államok számára, különösen a közeli jövőben, mivel az indiai exportok 40%-a hasonló termékeket tartalmaz, mint amiket Kína szállít.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy az indiai exportőrök már most is elkezdték betölteni azt az űrt, amelyet a kínai termelők hagytak maguk után. Az indiai gyártók körében végzett legújabb felmérés szerint az új exportmegrendelések 14 éves csúcsra emelkedtek. A Nomura japán brókerház is arra figyelmeztetett, hogy egyre több „anecdotal evidence” mutat arra, hogy India a „kereskedelem átcsoportosítása és a beszállítói láncok elmozdulása” révén nyertesként kerülhet ki, különösen az elektronikai, textil- és játékgyártás területén.
Bár sok elemző úgy véli, hogy a Washington és Peking között megvalósuló kereskedelmi „újraindítás” ellenére a Kína és az Egyesült Államok közötti stratégiai leválás hosszú távon India számára is előnyös lehet, a tényleges előnyök kiaknázásához India-nak komoly reformokra van szüksége. Narendra Modi kormánya az utóbbi években kedvezőbb környezetet próbál teremteni a külföldi befektetők számára, miután korábban protekcionista politikát folytatott. India és az Egyesült Államok egy kereskedelmi megállapodáson is dolgozik, amely kedvező helyzetbe hozhatja a harmadik legnagyobb ázsiai gazdaságot a „Kína-exodus” során, amikor a globális cégek áthelyezik működésüket, hogy diverzifikálják beszállítói láncaikat.
Az indiai kormány nemrégiben kereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Királysággal, amely jelentősen csökkentette a vámokat a whisky és az autók védett szektorában. Ez példát mutathat arra, hogy milyen engedményeket tehet Delhi Trumpnak az India és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások során. Ugyanakkor az optimizmusnak számos okból korlátokat kell szabni. Kína visszatérése a versenybe mellett a vállalatok nem hagyják figyelmen kívül más ázsiai versenytársakat sem, mint például Vietnámot, ami azt jelenti, hogy India-nak komoly üzleti reformokat kell végrehajtania, hogy ki tudja aknázni a felmerülő lehetőségeket.
A nehéz üzleti környezet hosszú ideje frusztrálja a külföldi befektetőket, és megakasztja India gyártási növekedését, hiszen a bruttó hazai termékhez (GDP) való hozzájárulása két évtizede körülbelül 15%-on stagnál. A Modi-kormány intézkedései, mint például a termeléshez kapcsolódó ösztönző (PLI) rendszer, eddig csak korlátozott sikereket hoztak. A Niti Aayog, a kormány kutatóintézete is elismerte India „korlátozott sikerét” a Kínából áthelyeződő befektetések vonzásában, megjegyezve, hogy a munkaerő olcsósága, az egyszerűbb adótörvények, az alacsonyabb vámok és a proaktív szabadkereskedelmi megállapodások segítették más országokat, mint például Vietnám, Thaiföld, Kambodzsa és Malajzia, míg India lemaradt.
További aggasztó tényező, hogy India folyamatosan Kínától függ a nyersanyagok és alkatrészek tekintetében, amelyek az elektronikai termékek, például az iPhone-ok gyártásához szükségesek, ami korlátozza Delhi képességét arra, hogy teljes mértékben kihasználja a beszállítói láncok elmozdulását. Jelenleg az Apple körülbelül 450 dollárt keres egy eladott iPhone-on az Egyesült Államokban, míg India kevesebb mint 25 dollárt kap, még akkor is, ha a teljes 1000 dolláros ár az indiai exportként szerepel.
A GTRI megjegyzi, hogy az ilyen összeszerelő üzemek által létrehozott munkahelyek sem túl magas minőségűek. A Nokia például 2007-ben egy gyárat alapított a déli Chennai városában, ahol a beszállítók együttműködtek, míg a mai okostelefon-gyártók többsége inkább alkatrészeket importál, és ahelyett, hogy Indiai beszállítói láncokat építenének, a vámok csökkentésére törekszenek. Végül, aggasztó, hogy a kínai exportőrök megpróbálhatják Indiát használni az Egyesült Államokba irányuló termékek átirányítására, ami tovább bonyolíthatja India helyzetét.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy India még messze van attól, hogy megvalósítsa gyártási ambícióit. Ahogy Srivastava figyelmeztetett, a döntéshozóknak sürgősen foglalkozniuk kell a termelési költségek csökkentésével, a logisztikai problémák megoldásával és a szabályozási bizonytalanságok kiküszöbölésével. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi „újraindítás” nem tartós megoldás, India-nak hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia, különben a háttérbe szorulhat.
Ezeket is érdemes megnézni
A nyugdíj igénylés menete lépésről lépésre érthetően
Spanyolország szigorít az Airbnb-n a nyári turizmus visszaesése miatt
