
Forradalom zajlik az indiai edzőiparban
A tajvani Hong Fu Industrial Group sokakokban, ahol a zsúfolt városi élet zajlik, talán nem annyira ismert, de a sportcipők világában jelentős szereplőnek számít. A vállalat a világ második legnagyobb edzőcipő gyártója, évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készít, amelyeket olyan neves márkákhoz szállít, mint a Nike, Converse, Adidas és Puma. Amikor a Hong Fu bejelentette, hogy jelentős beruházást eszközöl az indiai piacon, az iparág figyelme azonnal felfigyelt. A cég jelenleg egy hatalmas gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. A gyár, amikor teljes kapacitással működik, három-öt éven belül évi 25 millió pár cipőt fog gyártani, és körülbelül 25 000 munkavállalónak ad majd munkát.
A projekt indiai partnerekkel is rendelkezik, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével, aki elmondta, hogy a nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új lehetőségek után kutatott. „Az indiai piacon drámai mértékben megnövekedett a nem bőr cipők iránti kereslet. Ennek hatalmas potenciálja van” – tette hozzá Panaruna. Az indiai kormány szintén érdeklődik az ilyen beruházások iránt, remélve, hogy azok javítják a lábbelik iparának színvonalát és növelik az exportot. Az ipar fellendítése érdekében az indiai szabványügyi hivatal, a Bureau of Indian Standards (BIS) tavaly augusztusban új minőségi szabályokat vezetett be az Indiában forgalmazott cipőkre vonatkozóan. E szabványok értelmében például a felhasznált anyagoknak erő- és rugalmassági teszteken kell átesniük.
Sandeep Sharma, a lábbelik iparágának szakértője és újságírója elmondta, hogy ezek a BIS-szabványok valójában a piac megtisztításáról szólnak. „Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobbat érdemelnek” – hangsúlyozta. Azonban sok indiai nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Számukra egy óriási és bonyolult hálózat áll rendelkezésre, amelyet a kis cipőgyártók alkotnak, és ezt a szektort az „informális szektor” néven is ismerik. Az ő megfizethető termékeik a teljes lábbelimarket körülbelül kétharmadát teszik ki.
Ashok, aki nem kívánta megosztani a teljes nevét, szintén ennek a szektornak a tagja, hiszen Agra környékén több cipőgyártó egysége van. Elmondása szerint naponta körülbelül 200 000 pár cipőt készítenek az ő működéséhez hasonló cégek szerte Agrában. „Sok fogyasztó, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább olcsóbb helyi lábbelit választ, mint a márkás termékeket” – mondta Ashok. „Sok szervezett márka nehezen bővíti a kiskereskedelmi jelenlétét a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki őket.”
De hogyan érinti az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez bonyolult” – mondja Sharma. „Azt hiszem, a kormány egyensúlyozni próbál. Nem zárhatják be csak úgy a több ezer kisvállalkozást, amelyek milliók munkáját biztosítják – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Sharma szerint a kormányzat inkább egy sárgarépás és botot használó megközelítést alkalmaz. „Szabványokat sürgetnek, de programokat is indítanak a kis gyártók folyamatainak korszerűsítésére.”
Az informális szektor híres arról is, hogy hamisítványokat készít a nagy márkák cipőiből, ami népszerű a vásárlók körében, akik keresik a stílusos, ám olcsó lehetőségeket. Eközben új indiai cipőgyártók is megjelennek, hogy kiszolgálják a növekvő középosztályt. Sabhib Agrawal, a Zen Barefoot alapítója próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését a mezítláb cipők iránt, amelyek gyártói szerint egészségesebbek a lábnak, mivel elősegítik a természetes mozgást.
Agrawal úgy véli, hogy cége különleges, mivel az indiai lábbeligyártás nem igazán innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt és energiát fektetni az új technológiákba” – mondta. „Az indiai gyártás profit-centrikus piacon működik, ahol a megtérülés a legfontosabb.” A Comet nevű indiai cég is próbál innoválni, amely azt állítja, hogy ők az első hazai cipőmárka, amely teljes mértékben birtokolja a gyártási folyamatot.
A jövő a lábbelik szektorában változásokat ígér. „A magasabb értékű termékek iránti igény növekszik” – mondja Gupta. „A következő három-öt évben erős ökoszisztéma alakulhat ki, amely képes versenyezni a nemzetközi piacon.” Ashok reméli, hogy az informális szektor nem marad figyelmen kívül az indiai lábbelik iparának növekedése közepette. „A kormánynak elismerést és tanúsítványokat kell adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, senki sem tudja meghaladni Indiát a cipőgyártás terén.” Sharma azonban figyelmeztet, hogy a változások elkerülhetetlenek. „A piac biztosan el fog mozdulni. A nagyobb szereplők egyre nagyobbá válnak, mivel van pénzük a gyors alkalmazkodásra.”

