Titanic felfedezés: Új részletek a hajó utolsó óráiról

A Titanic tragédiája a történelem egyik legismertebb és legmeghatározóbb eseménye, amely a hajó 1912-es elsüllyedésével vált emlékezetessé. Most egy részletes digitális szkennelés révén újabb fény derült a hajó végső óráira, amely új betekintést nyújt a katasztrófába torkolló éjszakába. A teljes méretű 3D-s modell megalkotása során a Titanic katasztrófájának részletei, a hajó kettéhasadásának erőszakossága és a baleset körülményei újraértelmeződnek, és a kutatók bővebb információkat nyernek a tragédiáról.

A szkennelés során több mint 700,000 képet készítettek a Titanic roncsáról, amely 3,800 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán jeges vizében. A képek segítségével sikerült létrehozni egy „digitális ikert”, amely egy új dokumentumfilm számára készült, amelyet a National Geographic és az Atlantic Productions készít. Az új technológia lehetővé tette a kutatók számára, hogy új szempontból vizsgálják a hajót, amelynek mérete és a mélyben való elhelyezkedése miatt eddig nehezen volt megközelíthető. A régi módszerek csak pillanatképeket tudtak nyújtani a roncsról, míg a szkennelés lehetőséget ad arra, hogy a Titanic egészét részletesen tanulmányozhassák.

A kutatók felfedezték, hogy a hajó orra egyenesen áll a tengerfenéken, mintha folytatná az útját, míg a hajó hátsó része 600 méterre egy összetört fémhalomként hever. A katasztrófa következményeként a hajó a tengerfenékre csapódott, miután kettéhasadt. Parks Stephenson, a Titanic szakértője, akit a BBC is megszólaltatott, úgy fogalmazott, hogy a Titanic az utolsó fennmaradt szemtanúja a katasztrófának, és még mindig történeteket mesélhet el.

A szkennelés során további részletek is napvilágra kerültek, például a hajó egyik porthole-ja, amely valószínűleg a jéghegy által tört össze. Ez a felfedezés összhangban áll a túlélők beszámolóival, akik elmondták, hogy a jég bejutott egyes kabinokba a ütközés során. A kutatók a Titanic hatalmas kazánházának egyikét is tanulmányozták, amely a hajó hátsó részén található, ott, ahol a hajó kettévált. Tanúvallomások alapján a hajó világítása még mindig működött, miközben az a hullámok alá merült. A digitális modell alapján kiderült, hogy egyes kazánok homorúak, ami arra utal, hogy üzemeltek, amikor a víz alá merültek.

A hajó hátsó részén egy nyitott állapotban lévő szelep is előkerült, jelezve, hogy a gőz még mindig áramlott az elektromos rendszerbe. Ez a Joseph Bell által vezetett mérnökcsapat hősies munkájának volt köszönhető, amelynek tagjai az utolsó pillanatokban is a kazánokban lévő szenet öntötték, hogy a világítás működjön. Mindezek a bátor cselekedetek segítettek sok ember életét megmenteni, hiszen ezzel biztosították, hogy a mentőcsónakokat biztonságosan le tudják bocsátani, még ha csak minimális fény mellett is.

Egy új szimuláció a Titanic elsüllyedésével kapcsolatos további betekintést nyújtott. A szimuláció az eredeti tervrajzok alapján készült, és figyelembe vette a hajó sebességét, irányát és helyzetét az ütközéskor. A kutatók a legmodernebb számítástechnikai módszereket alkalmazták, hogy rekonstruálják a Titanic süllyedését. A szimuláció eredményei szerint a hajó csak egy glancing ütközést szenvedett el a jégheggyel, amely sorozatos lyukakat hagyott a hajótestén. Bár a Titanicot úgy tervezték, hogy négy vízálló rekesz elárasztása esetén is úszóképes maradjon, a szimuláció azt mutatja, hogy a jéghegy által okozott károk hat rekeszt érintettek.

A kutatások folytatásával a Titanic tragédiája és annak tanulságai újra és újra napvilágra kerülnek. A roncs körüli kutatások és a digitális modellek segítségével a Titanic még mindig képes mesélni nekünk a múltjáról, és a kutatók évről évre új részleteket fedeznek fel a történetből. Minden egyes felfedezés újabb kérdéseket vet fel, és a Titanic, mint a történelem egyik legnagyobb katasztrófája, továbbra is izgalmas és fájdalmas történeteket mesél el az emberiség számára.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cwy6gjwd0g6o