Uranusz holdjainak új kutatása növelheti az élet lehetőségét
A Neptunusz után a Naprendszerünk egyik legérdekesebb és titokzatosabb bolygója, Uránusz és annak öt legnagyobb holdja új megvilágításba kerülhet. A tudósok régóta úgy vélték, hogy ezek a világok halálos, steril környezetek, de legújabb kutatások arra utalnak, hogy valójában óceánokkal rendelkezhetnek, és a holdak akár életet is támogathatnak. Eddig a legtöbb információt a NASA Voyager 2 űrszondájának adatai alapján nyertük, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Az új elemzés azonban azt mutatja, hogy a Voyager 2 látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami félrevezető képet adott az Uránusz rendszeréről.
Uránusz egy gyönyörű, jeges, gyűrűs világ, amely a Naprendszer külsejében helyezkedik el. A bolygók között az egyik legnagyobb hideggel rendelkezik, és az egyedi dőlésszöge miatt, mintha felborult volna, a legfurcsábbnak számít. Az első közeli képeinket 1986-ban kaptuk, amikor a Voyager 2 elrepült mellette, és szenzációs felvételeket küldött a bolygóról és annak holdjairól. Azonban a tudósokat még inkább meglepte az a mérés, amelyet a Voyager 2 visszaküldött, ami azt jelzi, hogy az Uránusz rendszere még furcsább, mint azt előzőleg gondolták.
A Voyager 2 műszereinek mérései azt mutatták, hogy a bolygó és holdai inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más égitesteivel, ahol aktív geológiai tevékenységek figyelhetők meg. Továbbá, Uránusz védő mágneses mezeje furcsán torzult volt, ami azt jelzi, hogy a bolygó és holdai körül lévő anyag, amely esetleg óceánokból vagy geológiai aktivitásból származik, nem volt jelen. A Voyager 2 nem talált semmit, ami azt sugallta, hogy Uránusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív. Ez óriási meglepetést okozott, hiszen más bolygók és holdak aktív geológiai folyamatai ellentmondtak ennek a megállapításnak.
Az új elemzés viszont megoldotta ezt a több évtizedes rejtélyt. A kutatások kimutatták, hogy a Voyager 2 pontosan akkor repült el Uránusz mellett, amikor a Nap hatalmas aktivitásban volt, amely erőteljes napszél létrejöttéhez vezetett. Ez a napszél valószínűleg elhúzta a bolygó körüli anyagot, és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a Londoni Egyetem tudósa elmondta, hogy az elmúlt 40 évben téves képet kaptunk arról, hogy az Uránusz és holdai milyen állapotban vannak. A legújabb eredmények azt sugallják, hogy az Uránusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondoltuk. Elképzelhető, hogy a holdak alatt óceánok rejtőznek, amelyek tele lehetnek élettel.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, amikor az Uránusz adatai érkeztek, szintén nagyon izgatott a legújabb eredmények miatt. Jelenleg is a Voyager küldetések projekt tudósa, és örömmel nyugtázta, hogy a Voyager adatai új felfedezésekhez vezetnek. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének tudósa, aki független a kutatócsapattól, szintén izgalmasnak találta az új eredményeket. Rámutatott, hogy milyen fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert ezekben sokszor új felfedezések rejlenek, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási küldetések megtervezésében.
A NASA már tervezi az új küldetést, az Uránusz Orbiter és Probes-t, amely 10 éven belül közelíti meg újra a bolygót. Dr. Jamie Jasinski, a NASA tudósa, aki kezdeményezte a Voyager 2 adataival való újraelemzést, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli küldetés tervezésekor figyelembe kell venni ezeket az új eredményeket. Az új űrszonda várhatóan 2045-re érkezik meg, amikor a tudósok remélik, hogy kiderítik, ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket korábban halott világoknak tartottak, talán élet otthonaivá válhatnak. A felfedezések új távlatokat nyithatnak meg, nemcsak az Uránusz rendszerének megértésében, hanem a Naprendszer más égitestjein is, ahol az élet nyomait keresik.
Ezeket is érdemes megnézni
Indiai légicsapások – hogyan reagál Pakisztán? Négy fontos kérdés
Indiai légicsapások – Milyen válaszra számíthatunk Pakisztántól? Négy fontos kérdés
